SZILÁRD LEÓ

Budapest, 1898. február 11. - La Jolla, Kalifornia, USA, 1964. május 30.

  1898. február 11-én született, Budapesten a Bajza u. 28-ban, Spitz Lajos és Vidor Tekla gyermekeként. 1900. október 4-én a család Szilárdra magyarosított. Így Leó már ezzel a névvel nőtt fel.

 

Már fiatalkorában megfogalmazta élete négy vezérlo elvét:

 

* Légy másmilyen, mint a többi!

 

* Gondolkozz! A többit másra hagyhatod.

 

* Légy tisztességes!

 

* Ne a múlttal törődj, összpontosíts a jövőre!

 

  1916-ban fejezte be gimnáziumi tanulmányait és szeptembertől a budapesti József Nádor Műegyetem hallgatója lett. 1919-ben megalakította öccsével a Szocialista Diákok Magyar Egyesületét, ahol főleg gazdasági, pénzügyi reformelképzeléseit fogalmazta meg. Lényeges megállapítása: A jövő legfontosabb sajátossága az, hogy alapvetően más, mint a múlt és a jelen.

 

  A Tanácsköztársaság bukása után felvette a református vallást, de az egyetemről így is eltávolították.

 

  Elhagyta az országot és a berlini Műegyetem hallgatója lett, de az atomfizika hatására véglegesen fizikával kezdett foglalkozni. Ekkor ismerkedik meg Max von Laueval és Albert Einsteinnel.

 

  1922-ben lefekteti a modern információelmélet alapjait azzal, hogy az entrópia-elvet alkalmazza az információra is.

 

  1927. decemberében mozgó alkatrész nélküli hűtoszekrényre szabadalmi bejelentést tett Einsteinnel közösen. Ezt az elvet használják ma tenyészreaktoroknál, folyékony fémmel való hűtésre. Később még hét közös szabadalmat jegyeznek.

 

  1933-ban Angliába költözött. Itt Rutherford egyik előadásán hallotta, hogy az atomenergia gyakorlati felhasználása lehetetlen. Hazafelé tartva kigondolta a nukleáris láncreakció elvét és bevezette a kritikus tömeg fogalmát. Erre az eljárásra szabadalmat is jelentett be (1934), de azonnal katonai titokká is nyilváníttatta. Pénzt nem kapott annak az elemnek a megkeresésére, amelyik alkalmas erre a folyamatra.

 

  1935 tavaszán megpróbálja elérni, hogy az atomtudósok és kutatók ne hozzák nyilvánosságra eredményeiket, megakadályozandó, hogy Németország is tudomást szerezzen róluk. Ezt tekinthetjük az első kísérletnek a nukleáris fegyverkezés ellenőrzésére.

 

  1938. január 2-án az Amerikai Egyesült Államokba költözött. 1939-ben hallott a németországi maghasítási kísérletek sikeréről. Megvizsgálta az uránt és bebizonyította, hogy uránban neutronsokszorozás következik be. A felfedezés megjelentetését meg akarta akadályozni (tekintettel a háborús helyzetre), de 1939 őszén napvilágot látott a hír. Félvén attól, hogy a németek hamarosan képesek lehetnek atombomba előállítására, Wigner Jenő segítségével meggyőzte Einstent a veszély valódiságáról és levelet írtak Roosevelt elnöknek.

 

  Ennek eredményeként indult meg az amerikai atombomba-kutatás, a Manhattan-program keretében. Itt együtt dolgozott Wigner Jenővel, Neumann Jánossal, Teller Edével és Enrico Fermivel.

 

  Kezdettől fogva az atomreaktor, az atomenergia szabályozott felszabadítása érdekelte. 1940-ben leírta az inhomogén elrendezésű urán-grafit rendszerű reaktort, de a háború alatt megtiltotta a közlését.

 

  1942. december 2-án üzembe helyezték azt az atomreaktort, amit Fermivel közösen terveztek. Ezt akkor még készítési módszerére és kinézetére utalva "atommáglyának" nevezték.

 

  1943 januárjában közölte az általa elképzelt és elnevezett tenyésztő reaktor tervét.

 

  Az amerikai állampolgárságot 1943. március 29-én kapta meg.

 

  1944. augusztus 10-én javasolta az atomenergia nemzetközi ellenőrzését, megakadályozandó a fegyverkezési versenyt. Mivel már biztos volt Németország veresége, határozott akciókat szervezett az atombomba bevetésének megakadályozására. Végül sikerül megakadályoznia, hogy az atomenergia a hadsereg ellenőrzése alatt maradjon. Javaslata alapján hozták létre később az Atomenergia Bizottságot. Később is mindent megtett a szovjet-amerikai fegyverkezési verseny megszüntetése érdekében. Az amerikai titkosrendorségek rendszeresen megfigyelték és jelentéseket írtak róla.

 

  1955. május 18-án Fermivel közösen megkapták az atomreaktor szabadalmát, amit késobb az USA kormány jelképesen egy dollárért megvásárolt.

 

  Javaslata alapján alakul meg a Salk Biológiai Intézet, ahol a kutatások egyesítik a természettudományokat és a társadalomtudományokat. Aktívan vett részt a Pugwash-mozgalomban, ahol amerikai és szovjet tudósok vitatják meg a béke és a leszerelés kérdéseit.

 

  1959 őszén állapítják meg hólyagrákját. Személyesen tervezi meg és irányítja saját sugárkezelését és felgyógyul betegségéből.

 

  1960. május 18-án megkapta az USA Atomok a Békéért díjat. Ősszel megszerzi Hruscsov hozzájárulását a Moszkva-Washington "forró dróthoz". 1962 júniusában megszervezte az első olyan csoportot, amely a fegyverkezés ellenőrzésével foglalkozik. Ez a társaság az Elviselhető Világ Tanácsa nevet viseli.

 

  1964 februárjától a Salk Intézetben dolgozik. Kutatásai alapján jön létre a biofizika.

 

  1964. május 30-án szívroham következtében hunyt el.

 

Copyright © Vajdasági Módszertani Központ Nagybecskerek | Designed by Zombori Tibor