Elie Wiesel

1928 -

  Nobel Alfréd testamentumában a tudományos és irodalmi teljesítmények jutalmazása mellett külön díjjal gondolt a kiemelkedő humanisták, a béke hőseinek kitüntetésére is. Ez különös jelentőséggel bír, mert a XX. század nem csak az atomenergia felszabadítás, a Holdra szállás, a globális műholdas hírközlés, a számítógépes automatizált információ-feldolgozás, a génsebészet és a tudományos haladás további vívmányainak évszázada, hanem Hirosimáé és a Holocausté is.

 

  Ennek élő mementója Elie Wiesel (1928- ), a Nobel-békedíj 1986. évi kitüntetettje. Tizenöt éves volt, amikor családjával deportálták. Anyja és húga a gázkamrába került, az apja mellette pusztult el a buchenwaldi haláltáborban. Ő túlélte a tragédiát, amelynek ettől kezdve vádló tanúja, majd - az irodalom eszközeivel - a lelkiismeret ébren tartója lett. 1945-ben Párizsban telepedett le, és az itt töltött tizenhat év alatt helyet vívott ki a modern francia irodalomban. 1961-ben látogatott az Egyesült Államokba, 1963-tól amerikai állampolgár. Bár író, de teljes életművéből nem irodalmi munkássága alapján nyerte el a magas erkölcsi elismerést, hanem Nobel-békedíjjal tüntették ki a hivatalos indoklás szerint különös tekintettel arra, hogy az egyik "legfontosabb vezéralak és szellemi vezető volt azokban az időkben, amikor az erőszak, az elnyomás és a fajgyulölet nyomta rá bélyegét a világ arculatára". Tel Avivban "Egy marék virág - A magyarajkú zsidóság szellemi öröksége" címmel Feuerstein Emil szerkesztésében könyvsorozat jelent meg azokról, akikre Magyarországon és Izraelben egyaránt kultúrájuk gazdagítóiként tekintenek. Az 1989-ben megjelent harmadik kötet címlapján felül Gábor Dénes, alul a magyar nyelvu könyv előszavának írója, Elie Wiesel arcképe látható.

 

Copyright © Vajdasági Módszertani Központ Nagybecskerek | Designed by Zombori Tibor