BÉKÉSY GYÖRGY

1899-1972

 A kísérletek túlélik a politikusokat. (B.Gy.)

 

- A magyarok szeretnek jól élni. De mit jelent számukra a jó? Észrevették, hogy a kutatás élvezet; így lelkes kutatókká válnak, akik éjszakákat töltenek el a laboratóriumban anélkül, hogy ezért fizetésemelést kérnének. Amerikában ez másként megy: az emberek ott a dollárért dolgoznak. Ez alól akad ugyan kivétel, de a többség számára a legfontosabb a gyors eredmény. Életem Magyarországon eltelt szakaszára visszatekintve az az érzésem, hogy akkor mélyrehatóbb és jelentősebb tudományos munkát végeztem, mint később az Egyesült Államokban. Amerikában elért eredményeim viszont gyorsabban arattak elismerést - mondotta volt Békésy.

 

  Életepályája egyesítette mindkét kultúra pozitívumait. Maga pedig élvezte a világ kulturális diverzitását.

 

  Békésy György édesapja, dr. Békésy Sándor (1860-1923) debreceni származású nemesi család gyermekeként Kolozsváron született és gazdasági diplomata volt. Édesanyja, Mazaly Paula (1877-1974) szlavón családból született a Dráva menti Cadavicán, gyermekkorában tanult meg németül. 1898-ban házasodtak össze; 1899. június 3-án fél 12 órakor született első gyermekük; a késobbi dr. Békésy György (1899-1972), alias Georg von Békésy Budapesten, a Pauler utca 1. számú házban. Húga, Békésy Lola (1901-1989) Passuth László felesége lett. Öccse dr. Békésy Miklós (1903-1980) Kossuth-díjas agrobiológus. A három gyermeknek "nem volt anyanyelve": anyjuk németül, apjuk magyarul szólt hozzájuk. Békésy György magyarul és németül jól beszélt, késobb franciául és angolul is megtanult, no meg kicsit olaszul és latinul. Élete késő évtizedeiben angolul tartotta előadásait - erősen magyaros kiejtéssel, és előadásaiba mindvégig német szavakat kevert. (Testvéreinek leányai, Passuth Krisztina és Békésy Marianna Budapesten élnek.)

 

  A család 1904 és 1909 közt Münchenben élt. (A diplomata papa családjának éghajlat-változtatásában szerepet játszott a fiú gyenge tüdeje, ingatag egészsége is.) György Münchenben kezdte iskoláit. Élvezte a bajor főváros művészeti életét, amit kétségkívül muvelt szüleinek baráti körén keresztül ismerhetett meg. 8 éves korában egy műteremben mély benyomást tett rá a modell és a szobrász munkája "a folyamat ellentétes végein", ahogy aktívan hozzájárultak közös alkotásuk megszületéséhez. Élményét később is felidézte, a tanár és tanítvány egymást kiegészítő szerepének hasonlataként.

 

  1909-ben diplomata édesapját Konstantinápolyba vezényelték. Vele költözött a család, ahol a fiatal fiú láthatta a dekadensen csillogó Oszmán Birodalom kultúráját, csodálhatta a Boszporusz naplementéinek szépségét. Jezsuita iskolába járt, ahol francia volt a tanítás nyelve. A családot ott érte az Oszmán Birodalom összeomlása, az Ifjú Törökök Forradalma. 1910-ben rövid időre visszajöttek Budapestre, Békésy György a Petőfi (akkor Werboczy) Gimnáziumba járt.

 

  1911-ben a család Zürichbe költözött. György élvezte a svájci gimnáziumot, ahol - megfelelő órára beülve minden gyerek saját tempója szerint haladhatott a különböző tantárgyakból. Békésy 1915-ben (16 évesen) érettségizett, de fiatal kora miatt nem iratkozhatott be az egyetemre, így egy svájci mester inasa lett. A gondos finommechanikai munka elsajátítása nagyon pozitív szerepet játszott későbbi karrierjében: a belső fül szerkezetének, akusztikai muködésének virtuóz feltárásában, kikísérletezésében, mechanikai modellezésében. Noha leginkább a csillagászat érdekelte, 1919-ben beiratkozott a Berni Egyetemre - vegyésznek. 1918-ban Budapestről megérkezett a katonai behívó, György meg is jelent a sorozáson, de gyenge egészsége miatt nem osztották be frontszolgálatra. Az I. Világháborút követő forradalmak során/után a család elvesztette budapesti ingóságait, György elvesztette könyveit és jegyzeteit. Békésy György 1919-1921 közt befejezte a berni egyetemet, megkapta a vegyészmérnöki diplomát.

 

  A fiatal mérnök talán Svájcban is maradhatott volna, de Ő hazajött Budapestre, a Fő utca 19. műteremlakásába, hogy segítsen Magyarország újjáépítésében - mint mondotta. A pesti Tudományegyetemen Tangl Károly professzor mellett 1923-ban ledoktorált fizikából. (Témája a folyadékok diffúziós együtthatójának mérése - ezáltal molekulasúlyuk meghatározása - volt interferenciaspektroszkópiával.) A kezdődő gazdasági válság közepette állást kellett keresnie. A valóságot saját kezével-érzékszerveivel kívánta fürkészni. A Tungsramnál hiába próbálkozott, így azután a Posta Kísérleti Állomásnál kötött ki (1923-1946).

 

  Ebben az időben diplomáciai jegyzékek érkeztek Prágából és Belgrádból miniszteri szinten is, nem mindig udvarias hangnemben - amelyek a magyarok szemére vetették a hazánkon átmenő interurbán telefonvonalak zajos voltát. A probléma megoldását a legfiatalabbra, Békésyre bízták. Ő a vonalminőséget frappánsan vizsgálta meg: a kapcsoláskor hallható kattanás hangszínét analizálta a vonal végén. (Hiszen a Symbol(t) függvény Fourier spektrumában minden frekvencia benne van!) Egy idő után már a távoli klikk meghallása alapján meg tudta mondani, hogy mi a hiba a vonalban és az hol van. (Közben még elzarándokolt Berlinbe is, a modern fizika és technika fellegvárába - a kor más magyar fizikusaihoz hasonlóan. Egy évet dolgozott a Siemensnél, 1926-1927)

 

  Békésynek nagyon kifinomult és kiművelt hallása volt, egy időben zenei karrier lehetősége is fölmerült benne. (Erről azért mondott le, mert a zenei melódiák túlságosan soká tovább hangoztak fejében, így akadályozták, hogy figyelmét egyetlen feladatra összpontosítsa) Békésy hamar rájött, hogy a hű jelátvitel leggyengébb pontja a fülhallgató, sokkal tökéletlenebb az emberi fülnél. A következő logikus lépés: emberfejek kicsempészése az Orvoskar boncterméből, a belső fül felnyitása és működésének megértése. Ennek során megcáfolta a nagy Helmholtz halláselméletét, aki hangmagasság érzékelését a belső fül csillószálainak rezonáns berezgésére és az így keltett ingerület idegi továbbjelzésére próbálta visszavezetni. Briliáns kísérleti-műszaki módszerrel mérte a belső fül hártyájának hidrogén-atomátmérőnél kisebb amplitúdójú rezgéseit és az általuk fülfolyadékban keltett haladóhullámokat. Megmutatta, hogy a hangmagasság-hallás a különböző frekvenciákkal keltett haladóhullámok különböző helyeken történő amplitúdó-felerosödésének csillószálak által történő regisztrálása. Így Helmholtz elméleti rezonancia-modelljét fölváltotta Békésy helyzet-modellje. Az 1930-as években nem maradt el a külföld elismerése: a Német Fülészeti Társaság Denker-díja (1931), a Berlini Tudományos Akadémia Leibnitz Érme (1937), a Groningeni Egyetem Guyot Díja (1939). Békésy Györgyöt az Uppsalai Egyetemre hívta Bárány Róbert, aki megfejtette a belső fül szerepét az irány(egyensúly)érzékelésben és ezért Nobel-díjat is kapott. Ezt a meghívást Békésy György nagy megtiszteltetésnek érezte, de - tüdejét féltve a hosszú svéd telektől - nem fogadta el.

 

  1940-ben végre a budapesti Tudományegyetem meghívta a Gyakorlati Fizikai Tanszék vezetésére (1940-1946). Ezt postakísérleti munkája mellett látta el. Nem volt ugyan ragyogó előadó, de előadásaiban tények közlése helyett nyitott problémák megválaszolásának fizikusi módszerét kívánta tanítani. Tanársegédeinek is jó műszerészekké kellett válniok, mert ő maga az volt. E sorok írója is megismerte pontos vaskockák kireszelésének "örömeit" a tanszék hallgatói műhelyében. A laboratóriumban bevezette, hogy a hallgatók közreadott listából kiválasztón, de önállóan megtervezett, összeszerelt és elvégzett kísérlettel tegyenek bizonyságot gyakorlati fizikatudásukról.

 

  Ekkor azonban már folyt a II. Világháború. 1944. április 30-án amerikai bombatalálat lerombolta postai laboratóriumát. Az utcai harcok lövedékeinek robbanása betörte Múzeum-körúti egyetemi laboratóriumának ablakait, szétfújta feljegyzéseit. Orosz ágyútuzben a Fő-utcában megsemmisült lakásának környéke. Erre 25 év múltán így emlékezett vissza:

 

  - A falakból csak egy méter maradt. A tüzérségi tűz és a bombázás föltárta előttünk Budapest tragikus múltját. A legfelső szintet a 19. században eklektikus stílusban épült házak alkották. Egy réteggel mélyebben a tiszta empire stílus mutatkozott meg. Még mélyebbre vezető lépcsofordulók a barokk stílus jegyeit mutatták. Ahol a gránátok és bombák nagyobb lyukat vágtak, gót stílusban faragott köveket, még lentebb román alakzatokat találhatunk. Ez a sorozat bemutatta Budapest egész történelmét a rómaiak idejétől mai modern világunkig. 2000 év alatt sokszor lerombolták ezt a várost. De minden alkalommal fölépítették ugyanazon a helyen. Az a benyomásom: egy földhöz való ragaszkodás, egy kitűzött cél végigkövetése magyarázza, hogy Magyarország hosszú távon, még ma is jelentősen hozzájárul világunk kultúrájához.

 

  Békésy szervezte a tűzoltást, szervezte az egyetemi labor újjáépítését - a kiürítés ell elrejtett műszerekkel. De tovább akarta vinni kutatatásait is, amelyeket már nagyra értékelt - a nagyvilág. Nem tudott ellenállni Holgren és Zotterman stockholmi meghívásának (1946-1947), ahol végre módja nyílt, hogy halott emberfejek helyett élo majmok fülével kísérletezzen. Itt már sor került kutatásainak orvosi alkalmazására is. Maga azonban mivel egészségét az orvosok nem tudták stabilizálni szkeptikus maradt: - Szomorú, ha az ember az orvostudományban dolgozik és mégsem bízik az orvosok tudományában. - Közben itthon is történt egy és más: amikor külföldi tanulmányútjának egyéves meghosszabbítását kérte, válaszul megfosztották katedrájától. (Történt már ilyen ellentétes politikai éghajlat alatt ugyanezen tanszék előző vezetőjével, Hevesy Györggyel is, egy világháborúval korábban.)

 

  Békésy György Amerikában kötött ki, a Harvard Egyetemen (1948-1966). A Memorial Hall alagsorában építette fel az Érzékszervek Élettanának Laboratóriumát. Megépítette a fül muködéshű mechanikai-elektromos modelljeit, amelyek igazolták hallás-elméletét. A Nobel-díjat itt kapta meg "a cochleában történo szimulációk fizikai lefolyására vonatkozó fölfedezéseiért" (1961). Élete harmadik tragédiájaként mégis azt élte meg, amikor leégett a Memorial Hall és odavesztek műszerei-jegyzetei-könyvei. Ismét újra kellett kezdeni...

 

  Békésy György 1966-ban elfogadta a Hawaii Egyetem meghívását. Itt már azon a területen járt, amit ma jelfeldolgozásnak mondanánk. Ebben érzékeny és kifinomult érzékszervei segítették. A fül elképesztően halk jeleket is meghall és ért. Ezt csak úgy érheti el, hogy nem a hang energiája közvetlenül váltja ki az érzetet, hanem a hangjel egy blokkolást olt ki, így felszabadítja az e célra előre eltárolt energiát. Kimutatta: az érzékszervek (fül, szem, tapintás) irányérzékelése azon múlik, hogy az elsőnek érkezett jel erős idegi (elektromos) ingert vált ki a beérkezés helyén, egyszersmind blokkolja a szomszédos érzékelőket, hogy azok addig ne aktiválódjanak, amíg ugyanonnan ugyanoda meg nem érkezik a második jel is, megerősítvén az első jel által hozott információt. Így elindult az érzékszervek közös informatikai elméletének kísérleti megalapozása és kidolgozása felé. Ez az út mind közelebb vezette a muvészethez. (Nobel-eloadását oszcilloszkópja által rajzolt jelek kivetítésével és különbözo kultúrák műalkotásainak bemutatásával szemléltette. Még az egyik Nobel ceremóniáról is azért késett el, mert a svéd királlyal belefeledkezett a király keleti kerámiáinak műelemzésébe.) Gyakori látogató volt múzeumokban és gyakori vásárló műkereskedőknél. Ha egy értékes és érdekes, tehát számára izgalmas műtárgyat sikerült megszereznie, azt jó ideig munkaszobája központi helyére tette, hogy a műalkotást gyakran szemlélve minél teljesebben fölfogja annak üzenetét. Az foglalkoztatta, hogyan fejezik ki, hogyan tükrözik a különböző (európai, afrikai, indián, távol-keleti) kultúrák műalkotásai a valóság komplementer (egymást Békésy fejében kiegészítő) aspektusait: - A szépség és hasznosság ugyanannak két különböző oldala. - Hawaiiban együtt élt az euroamerikai, polinéz, kínai és japán kultúra. Legjobb barátja egy Nobel-díjas japán író, Yasunari Kawabata volt. Autóját rendszeresen megállította, hogy az óceánba bukó Napban gyönyörködjön. Ha viszont elmélyülni kívánt valamilyen specifikus tudományos problémában, becsukta szobája ajtaját és ablakát, hogy érzékeinek figyelmét ne csábítsa el a hawaii táj buja szépsége.

 

  1972. június 13-án halt meg. Hamvait - hawaii gitár hangja mellett, polinéz szokás szerint - a Világóceán fogadta magába. Nagyértékű keleti műgyüjteményét a Nobel Bizottságra hagyta.

 

  Békésy pályaívét (bolyongásait?) áttekintve két kérdés merülhet fel. Az egyik: Mi volt ő? Vegyész vagy fizikus? Mérnök vagy informatikus? Biológus vagy orvos? Netalán esztéta?

 

  Természetesen lehet azt válaszolni, hogy bolond/boldog egy ember lehetett... De ilyen abszurd választ csak rossz kérdés válthat ki. A baj az, hogy vagylagosan kérdeztünk. Mert ő mindez volt - postamérnök és esztéta magas fokon. Az interurbán telefonvonalak minőségi megjavításától elektromos jel, majd a hang hű átvitelén keresztül a hallás funkciójának biológiai-anatómiai-fizikai-informatikai megértésén át az idegrendszer érzékelés-feldolgozó rendszeréig, sőt tovább az esztétikáig nyílegyenes út vezette Békésyt egész életén át. (Önmagát leginkább biológiai fizikusnak vallotta.) Ma, a századfordulón szokás azt mondani, hogy a 20. század a fizika százada volt, de a 21. század a biológia százada lesz. Ebben van igazság, Békésy életműve azonban megkérdőjelezi a de szócska által sugallt határvonal létezését. Izgalmasak a biológia kihívásai és hatékony a fizika módszere ezek megválaszolásában. Akik ehhez hasonló pályát nem jártak végig, azok képzelt korlátoktól, nemlétező akadályoktól riadnak vissza. Békésy munkatársa és barátja, Floyd Ratliff szerint George von Békésy valódi reneszánsz ember volt, nagyon széles érdeklődéssel, nagyon mély tudással.

 

  Ezzel elérkeztünk a második kérdéshez, ami számunkra ugyancsak aktuális a mostani ezredfordulón: ki volt Békésy: német anyanyelvű hontalan? Magyar nemes? Németországban-Törökországban-Svájcban kóborló vándordiák? Amerikai tudós? Életének egyharmadában Budapesten dolgozott, másik egyharmadát Amerikában töltötte, közben vándorolt országról országra. Beszélt magyarul (is), meg féltucat más nyelven. Jegyzeteit németül vezette. A II. Világháború végéig németül, azután angolul publikált. Evidens felelet ez lenne: a világ polgára volt. Ez azonban árnyalatlan válasz volna. Van-e jogunk ot magyarnak (is) mondani? Erről talán kérdezzük meg magát Mr. George von Békésyt, aki Hawaiiból 50 év múltán így emlékezett vissza diákkorára:

 

  - Gyermekkoromban szerettem zongorázni. Svájci zongoratanárom Chopint egy svájci óra pontosságával játszotta le. De észrevette, hogy az én játékom - amelyikben voltak kis magyar fordulatok - jobban tetszik a hallgatóságnak! Hogy mint csinálom, azt nem tudtam neki megmagyarázni. Például, amikor nagyon gyorsan végigszaladtak ujjaim a teljes billentyűsoron, az nagyon megragadta, de én ezt nem voltam képes megindokolni. Ilyen variáció nincs a kottában, csak szubjektív improvizáció. Ebben Liszt Ferenc volt nagyon sikeres.

 

  Békésy saját pályafutására is gondolhatott a pesti katedrától a hawaii katedráig, a postalabortól a keleti művészeti boltokig, amikor ezt írta:

 

  - Visszatekintve Magyarországon eltöltött éveimre mondhatom, hogy sokkal alapvetőbb és sokkal fontosabb kutatásokat végeztem ott, mint késobb az Egyesült Államokban. De eredményeim sokkal gyorsabban nyertek elismerést Amerikában.

 

 

  Befejezésül tekintsük át mi is Békésy György hivatalos akadémiai karrierjét:

 

1939: a Magyar Tudományos Akadémia tagjává választja tudományos érdemeiért.

1940: a Budapesti Tudományegyetem professzora és tanszékvezetője lesz.

1948: megszüntetik budapesti professzorságát.

1949: a Magyar Tudományos Akadémia törli tagjai sorából politikai okokból.

1954: az Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémia taggá választja.

1955: a Münsteri Egyetem díszdoktorává Fogadja.

1956: az amerikai Nemzeti Tudományos Akadémia tagjává választja.

1960: a Berni Egyetem díszdoktorává fogadja.

1961: Stockholmban átveszi a Nobel-díjat.

1962: a Páduai Egyetem díszdoktorává fogadja.

1965: a Pennsylvaniai Egyetem díszdoktorává fogadja.

1968: Buenos Aires egyeteme díszdoktorává fogadja.

1968: a Cordobai Egyetem díszdoktorává fogadja.

1969: Hawaii egyeteme díszdoktorává fogadja.

1969: a Semmelweiss Orvostudományi Egyetem díszdoktorává fogadja.

 

  Békésy 1946 óta nem járt Magyarországon, a Doctor Medicinae Honoris Causa diplomát a washingtoni magyar követségen vette át. Temetésén ezt mondta a Hawaii Egyetem rektora:

 

   - Hosszú volna itt fölsorolni mindazt a kitüntetést, amit a hangtan és orvostudomány területén kapott. Egy kitüntetés azonban többet jelentett számára - talán még a Nobel-díjnál is. 1969-ben a washingtoni Magyar Követségen átvette a budapesti Orvostudományi Egyetem díszdoktori diplomáját. Ezt úgy tekinthette, hogy sorsverte, de büszke hazája kért bocsánatot egyik legkiválóbb fiától.

 

  Végül is mit üzen Békésy haza, a mai Magyarországnak?

 

  - A jövőben is verseny folyik majd a különbözo országok között. Az az ország, amelyik legjobban és legsimábban meg tudja oldani a fiatalok tanítását, valószínűleg befolyásolni fogja a világ nagy részének gondolkodását, gazdasági lehetőségeit. Véleményem szerint tudás szempontjából jó egy kis ország polgárának lenni. Mi nem lehetünk egocentrikusak, éberen figyelünk környezetünkre. Egy kis országban több nyelvet kell tanulni, meg kell értenünk a szomszédos országokat. Akik nagy országban élnek, csak annak nyelvét ismerik, alig néhány könyvet olvasnak el. A másik oldal: nem mindig jó kis országban élni, mert sorsa gyakran függ a nagyoktól...

 

Copyright © Vajdasági Módszertani Központ Nagybecskerek | Designed by Zombori Tibor