Zsigmondy Richard

Bécs, 1865. IV. 1. - Göttingen, 1929. IX. 23.

 

  Szülei mindketten magyarok, de neki magának a magyar kultúrával nem volt kapcsolata. Ezt mutatja az is, hogy amikor az 1925. évi Nobel-díjat 1926-ban neki ítélték "a kolloid oldatok heterogén természetének magyarázatáért, és a kutatásai során alkalmazott, a modern kolloidkémiában alapvető jelentőségű módszereiért" (az ultramikroszkóp felfedezésért), a Természettudományi Közlöny meg sem emlékezett az eseményről.

 

  Bécsi fogorvos fia, aki már középiskolás korában saját maga által berendezett házi laboratóriumában folytatta kísérleteit. A bécsi, majd a müncheni Technische Hochschulén végezte egyetemi tanulmányait, egy évig ott volt asszisztens. 1889-ben doktorált szerves kémiai témából. 1891-ben Berlinbe ment, és 1893-ig a fizikus A. Kundt mellett dolgozott, majd a grazi Technische Hochschule magántanára lett. Négy év múlva Jénába költözött, ott is magántanári minőségben tanított, és egyidejűleg a híres Schott üveggyár munkatársa lett. 1900-tól jénai magánlaboratóriumában folytatta kutatásait. 1907-ben meghívták a göttingeni egyetem kémiaprofesszorának.

 

  Sokoldalú egyéniség volt. Áldozatkészségére jellemző, hogy Nobel-díja teljes összegét a háborús és inflációs évek anyagi nehézségeivel küszködo kémiai intézetének fejlesztésére fordította. A kolloidkémia egyik megalapítója; elsősorban a szervetlen-kolloid-kémiával foglalkozott. A. Kundt mellett kezdte meg a kolloid fémszőlők, főleg a kolloid aranyszol kutatását, amelyet Jénában folytatott. E munkái csatlakoztak az üveg- (foleg rubinüveg) és porcelánszínezékek gyártásához. Megállapította, hogy az aranyszol színe a diszperzitásfoktól (az eloszlatott részecskék nagyságától) függ. Különbözo eljárásokat dolgozott ki e szőlok előállítására. A Cassius-bíbor néven ismert aranyszol természetét is megmagyarázta. 1903-ban H. Siedentopffal együtt megszerkesztette az ultramikroszkópot. E műszer működésének alapja az úgynevezett Tyndall-jelenség. Ezzel az eszközzel bebizonyította, hogy a kolloid oldatok heterogén rendszerek. 1913-ban műszere tökéletesített változatával, a résultamikroszkóppal a részecskék térfogategységre eső számát is meghatározta. További kutatásai során foglalkozott a diszperz rendszerek állandóságával, ennek során vizsgálta a micellák (magból és szolvátrétegből álló szolrészecskék) kémiai összetételét. Tanulmányozta a géleket (kocsonyákat) és azt a folyamatot, amelynek során a gél folyékony közegben kolloid oldattá alakul. Foglalkozott a védőkolloidokkal, megállapította, hogy a fehérjék az aranyszol koagulációját megakadályozzák. A védőhatás mértékének meghatározására bevezette az aranyszám fogalmát.

 

  1918-ban alkotta meg a kolloidkémiai és biokémiai kutatásokban használt membránszűrőt, 1929-ben pedig tökéletesített változatát, az ultraszűrőt. Ezekkel az eszközökkel különböző méretű részecskéket (baktériumokat, vírusokat is) lehet egymástól, illetve az oldószertől elválasztani. A szűrés gyorsasága a szűrőként használt membrán minőségétől és pórusméretétől függ. Membránszűrőknél a pórusméret 1000-100 nm, ultraszűrőknél 100-5 nm. A folyamat nagyobb nyomás alkalmazásával gyorsítható.

 

Copyright © Vajdasági Módszertani Központ Nagybecskerek | Designed by Zombori Tibor