Bárány Róbert

1876-1936

 

   Orvosi Nobel-díjas ontológus, 1876. április 22-én született Bécsben. A bécsi egyetemen végezte orvosi tanulmányait, ezután német egyetemeken belgyógyászatot és ideg-elmekórtant tanult. 1905-tól a bécsi Allgemeines Krankenhaus egyetemi fülészeti klinikáján a magyar származású Adam Politzer tanársegéde, 1909-tól magántanár. Az I. világháborúban fogolytáborba került, ott a kórház könyvtárában dolgozott. Az öntudat anatómiai és élettani magyarázatát kereste, s 1915-ben az 1914. évi orvosi Nobel-díjat "a vestibularis apparatus (egyensúlyszerv) fiziológiájával és kórtanával kapcsolatos munkáiért" neki ítélték. Fogolycserével 1916-ban Svédországba kerülhetett, és az uppsalai egyetem fül-orr-gége klinikájának vezetője lett. Ott dolgozott haláláig: Uppsalában hunyt el 1936. április 8-án.

 

  Nobel-díjjal elismert munkásságát a bécsi klinikán megkezdett klinikai és kísérleti vizsgálataival alapozta meg. Flourens, Purkinje, Meniere, Goltz és Högyes Endre kísérleteit folytatva az egyensúlyszervet, illetve annak megbetegedését jelző reakciókat vizsgálta. A klinikai gyakorlatban a fülöblítés után a betegek gyakran elszédültek, Bárány kiderítette, hogy a szédülés az öblítő folyadék hőmérséklete közötti összefüggést. A beteg csak akkor szédült el, ha túlságosan hideg vagy meleg vízzel öblítették a fülét. A homérséklet változása miatt a belső fül ívjárataiban keringő 37 Celsius-fokos limfa áramlani kezd, ez okozza a szédülést, mert a testhelyzetünktől való tájékozódás zavart szenved. Ezt jelzi a szemgolyók rezgése (nystagmus). Ezt, a tengeri betegség jelenségével is összefüggo reflexmechanizmust Bárány-féle kalorikus reakciónak nevezik.

 

Copyright © Vajdasági Módszertani Központ Nagybecskerek | Designed by Zombori Tibor